Emma és Boti – 7 éve nem látott helyeken (Ivi)

Ma visszatértünk a Mudchute farmra és a mellette lévő parkba. Boti és Emma ugyanúgy megőrültek a játszótéren, mint hét éve. Vannak dolgok, amik hál’Istennek nem változnak. 🙂

Emma és Boti Londonban (Ivi)

Imádom az Anya-lánya/-fia napokat, és ahogy nőnek a gyerekek úgy szeretnék egyre többet lenni velük. 🙂 Így hát, úgy döntöttem, hogy elhozom őket Londonba tíz napra, Apa nélkül, hogy kicsit élvezzék, mielőtt elköltözik a munkahelyem. Voltunk lovardában, szusi bárban, a munkahelyemen és persze nagy bevásárolni. Pénteken indulunk haza, Gáborhoz, de addig még sok dolgot tervezek. 🙂 Ennél jobban nem lehetne zárni a nyarat.

Kutyasuliban

Mikor a gyerekek realizálták, hogy pörköltnek való, kis, nyomorult kutyát egyelőre nem áll módunkban venni – fontosabb a házőrző-utánpótlás biztosítása -, kissé alább hagyott a lelkesedésük kutya ügyben. Mindketten kedvelik Londoncit, de nem mennek ölre azért, hogy etethessék, vagy bármilyen módon foglalkozzanak vele.
Ezért, és azért is, mert az ebnek pallérozódnia kell, elmentünk agility-iskolába. Emma egyből örömmel vette az ötletet, Botinak egyelőre túl sok bokros teendője akad, de nincs kétségem, hogy később ő is beszáll majd.

Santa Caterina Gáborkáékkal

 

Móni is imád hajókázáni, adta hát magát a kirándulás a Santa Caterina kolostorhoz, és Isola Bellára.
Ivi helyett én voltam a fő szervező, le is késtük az utolsó délelőtti hajót a szigetre.

Como este

Mivel ilyen hőségben csak a bolondok merészkednek az utcára, kitaláltuk, hogy esténként, a kellemesen hűvös 30 fokban csapunk rövid, felfedező kirándulásokat a környező helyekre. Como ideálisnak bizonyult: pici városka, gyönyörű fekvéssel, a hasonló nevű tó partján.

Varese fölött

Ez a hegy pár percre van csak tőlünk. Megmásztuk már gyalog, jöttünk autóval is, de nem lehet megunni. Ezúttal a gyerekek is velünk tartottak, én pedig az erdei akadálypályán oktattam a saslengést és egyéb, nagy erőt és gyakorlatot igénylő mozdulatokat nekik.

Pár új portré

Ivit szerettük volna meglepni a képekkel. Az volt a terv, hogy néhányat kinyomtatunk, bekeretezünk, hogy magával vihesse Londonba.
Végül a képek maradtak velünk, mert nem fértek a bőröndbe, de azért örült nekik így is, és a nappaliban is jól mutatnak.