Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2009. október

Először egy rövid kis kitérő. Most Ivi posztját olvasod. Két dolog miatt írok keveset a blogunkba: nincs időm, és mert Gábor a legutolsó után azt mondta, hogy elég jók (!) a posztjaim, és csak az az egy a zavaró, hogy úttörő naplósra sikerülnek. Az az egy?? Szíven ütött az erőfeszítéseim el nem ismerése, ezért úgy döntöttem, mindig rá fogom hagyni a blogírást. Annál is inkább, mert az övéin többszöri olvasás után is jókat nevetek. Most azonban a publikációk egyre növekvő hiánya annyira megijesztett mindkettőnket, hogy Gábor rávett, ő felteszi a képeket, én pedig írok valamit, ami eszembe jut a néhány hónappal ezelőtt megtörtént eseményekkel kapcsolatban. 🙂
PS Nótafa voltam.
Íme, az első posztom hosszú kimaradás után:

Emlékszem, egy őszi este volt, és én már megint nem készültem Halloween-re. Gyerekek kopogtattak be hozzánk Trick or Treat-et kiáltva. A helyzet reménytelen, de hátha…, így elkezdtem a kutatást valami édesség után a konyhám polcain, mígnem rátaláltam egy doboz After Eight-re, amit boldogan szétoszthattam a lurkók között.
Viszont! Tököt vettem, a kést megélesítettem, és a mintát megtaláltam a google segítségével, hogy a gyerekekkel kipróbáljuk: megéri-e az egész konyhát összepiszkolni egy töklámpás kedvéért.
Kivájtuk a tököt, aztán én rárajzoltam a mintát, Botika pedig megerősítette a vonalakat, végül késsel szétszabdaltuk. Először a kalapját lyukasztottuk ki, aztán a szemét és a fogait készítettük el. A szája kicsit szélesre sikerült, de első tökként abszolút megteszi. Eközben Cicu szivaccsal mosta a tök kivájt fogsorát, hogy Rontó és Bontó ne árthasson neki.
Botika pedig fel szerette volna próbálni a töklámpást, hogy megijeszthessen bennünket. Végül beleraktunk egy gyertyát, és feltettük a kandalló tetejére. Amíg meg nem jött Gábor, nem kapcsoltuk le a villanyt. 🙂

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Read Full Post »

Amikor az ember majd’ fél évig lusta elkészíteni egy blogbejegyzést, akkor könnyen úgy jár, hogy már csak halványan emlékszik az eseményekre. Az biztosnak tűnik, hogy a londoni viszonylatban elég ritka, napsütéses hétvégék egyikét sikerült kifogni. Ebéd után elmentünk Greenwich-be, mert a lányok úgy gondolták, hogy az ottani piacot századik alkalommal is éredemes megnézni. Nagyvonalúan belementünk, hogy amíg ők bámészkodnak a piacon (vásárlásról nem volt szó egyáltalán), mi Kopcival elvisszük a gyerekeket az itteni, hatalmas, izgalmas játszótérre és a parkba. Úgy látszik, bármilyen szuper mászókákat terveztek a játszótérre, ezzel az érdekes fával nem vehették fel a versenyt.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Read Full Post »

Kopi 34., és szerény személyem 36. szülinapját ünnepeltük, amihez 2 nagy torta dukált a Paul’s-ból. A gyermekeim kellőképpen aggresszívvá válnak, ha valamely édesség többségi tulajdonának megszerzéséről van szó, de itt esélyük sem volt. Zolinak a barackos, nekem a szilvás torta a kedvencem, úgy saccolom, hogy 60-70%-át ketten csipegettük el, csupán a maradékot hagytuk a többieknek. Erre a teljesítményre azóta is büszke vagyok.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Read Full Post »

A költözés után pár nappal, az egyik éjszaka Ivi vette észre a vadállatot a kertben. Láthatólag ennivalót keresett, körbeszaglászott, majd elment. A Telegraph Place-en is voltak rókák olykor, de ott a farm és park közelségével magyaráztuk, és mindig tisztes távolságot tartottak. Ez meg egészen közel jött, még a tolóajtón is bekukkantott. Nem tudtuk hirtelen, hogy jó-e az nekünk, hogy van egy rókánk, vagy rossz. Mert terjeszthet mindenféle kórságot, meg széttúrhatja a kertet, oda is piszkíthat bárhová. Viszont a gyerekeknek nagyon tetszik, természetesen Vuk a neve, illetve olykor Rókica. Emmának róka-cica.

Ivi utána nézett a neten, mi a pálya rókákkal, erre kiderült, hogy ez nem is akármilyen róka, hanem ún. urban fox. London egyik legnagyobb problémája a szemét, illetve annak nem megfelelő tárolása, szállítása. Egyszerűen túl sok itt az ember, az illetékes szervek nem győzik a szemetet szállítani. Ezért az egész városban rengeteg a patkány, és az egér. Van ismerősünk, aki egy nagyon nívós étteremben dolgozott a City-ben. Náluk annak ellenére volt mindennapos vendég a patkány, hogy havonta irtották őket. Konkrétan az mesélte, hogy az esti hangulatvilágítás kellett ahhoz, hogy a vendégek ne vegyék észre az állatokat, mert azok már nem csak a raktárba, meg a konyhába merészkedtek be, hanem az étterembe is. Szóval a londoni rágcsálók egyetlen hatékony ellenszere a róka, melyek állítólag szép számmal megtalálhatók szerte a városban, hála a patkányoknak. Semmilyen betegséget nem terjesztenek (a veszettség az itteni populációra nem jellemző), az ürülékük sem veszélyes, mint a macskáé (bár én még nem találkoztam vele, a dolgát biztosan a szomszédnál végzi el), felfalják a rágcsálókat, a lárvákat, meg az ehető szemetet is. Szóval nagyon hasznosak, és azért lett urbar fox a nevük, mert már nem félnek az embertől, alkalmazkodtak a városi élethez. Egyetlen hátrányuk azért van: állítólag párzás idején borzasztóan hangosak.
Úgyhogy úgy néz ki, választani kell: vagy patkány van a kertben, vagy róka. Mivel a miénk nagyon jópofa kis állat, határozottan szebb, mint egy patkány, úgy döntöttünk maradhat. Sőt, ha két napig nem tűnik fel, már aggódik a család, hogy mi lehet vele.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Read Full Post »

Másfél év után, a szerződésünk lejártával végre elköltözhettünk az eddig bérelt oduból, ahol azért minden gond ellenére jól éreztük magunkat. Az eddigi 1 hálós, sötét, kb. 50 m2-es lakás után sikerült találni egy 3 hálós, napos, óriásinak tűnő házat, pici kerttel. Közelebb van Ivi munkahelyéhez, és a kondérhoz, de messzebb van iskolától. Íme, így néz ki:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Tipikus brit házikó, a bejárat folyosóra nyílik, fent vannak a hálók és a fürdőszoba, lent pedig jobbra egy wc, balra a konyha és a nappali, a folyosó végén pedig egy fél szobányi kamra.
A konyha nagy, rengeteg fény éri a kert felől. A tolóajtó üvegét naponta lehetne takarítani a gyerekek miatt, de takarítsa, akinek hat anyja van. Ha türelmesen kivárom az idejét, már függönyt sem kell venni. A kert pici, de rendezett, ami az itteni kertek 90%-áról nem mondható el. Végre lehet teregetni az udvarra, és nem kell aggódni amiatt, hogy a szomszéd rossz szemmel nézi, amikor a gyerekek véres harcot vívnak a bokrokkal.
A nappali szintén az udvarra néz, az egyik hosszú oldala szinte végig ablak. Van egy pici elektromos kandallónk is, amiről az első napokban kiderült, hogy csak a világítás működik benne, a fűtés nem. Jeleztem is egyből a karbantartó cégnek. Zoliék látogatásakor az is kiderült, hogy csupán arrébb kell mozdítani egy takaró-lemezt, hogy tudja hová lökni a meleget, és akkor már a fűtés is működik…
A gyerekszoba is szuper, bőven elférnek a játékok is. A vártnál sokkal könnyebben rá lehetett venni a manókat, hogy immár a saját szobájukban aludjanak, bár hajnalban azért hol egyik, hol másik megjelenik, és olyankor cserélünk.

Read Full Post »