Mindkét kiállítást a Natural History Museumban rendezték, ahol az idén egyszer megfordultunk már Gáborékkal, és előtte is minden évben, mióta Londonban lakunk.
A nagyszerű benne, hogy lenyűgöző épületben van, óriási méretű, rendkívül informatív (így, akinek nincs gyereke, az a kíváncsiságát kellőképp kielégítheti), és ingyenes. Kivéve a pár hétig-hónapig maradó különleges attrakciók, ezekért mindig fizetni kell. Emlékszem, tavaly az Év Legjobb Természetfotói c. kiállítást nagyon szerettük volna megnézni, de a manókkal egyszerűen nem fért bele. Most Ivi kisasolta a Dínókiállítást, meg a Pillagnóházat, és az előbbi borsos árából arra gondoltunk, tuti valami őrült jó dolog lehet, hiszen a múzeumnak van szuper, ingyenesen látogatható őshüllő-részlege is, úgyhogy ennek végképp hasítania kell. Hogy mekkorát tévedtünk! Az egész kiállítás egy 50 m-nél nem hosszabb, kacskaringós folyosóból állt, 3 db, valószínűsíthető környezetébe helyezett, életnagyságú robotdínóval, melyek közül a ragadozók úgy üvöltöttek, hogy Botit alig sikerült átcsalni előttük. Volt még egy széles irányítópult-szerű asztal, ahol gombok nyomkodására felvillant, hogy melyik őshüllő mikor és hol élt (és ahová nem lehetett odaférni a népektől), és egy rekonstruált T-rex koponya, amiből az állkapocs eredeti volt, a többi meg a tudósok fantáziáját dicsérte. Ivi előzetesen 1 órával számolt, de kb. negyed óra alatt végeztünk is. Naná, hogy nem lehetett fényképezni, se vakuval, se anélkül, de nem is nagyon volt mit.
A múzeum drága, és a felszolgált étel minőségét tekintve igen harmatos színvonalú éttermében elköltött ebéd után következett a Pillangóház, ami szerencsére beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Hasonlóan a London Zoo-ban találhatóhoz, itt is százezer százalék páratartalom, 35 fokos hőség fogadott minket, de a rovarok gyönyörű szépek voltak. A gyerekeket teljesen elbűvölte, hogy a lepkék minden színes ruhára rászálltak, egyáltalán nem tartottak az emberektől. A végén, haza indulás előtt, leültünk egy kicsit száradni a múzeum sarkában, ott készült a kép az épületről.
Dínókiállítás és Pillangóház
23/04/2011 Készítő: Gabor
Tényleg rárepültek az emberekre? :O Erről nincs fotó?
Olyannyira, hogy inkább arra kellett vigyázni, nehogy az ember elsodorja, vagy eltapossa őket.
De van, az egyik képen Emma kezén legelészik az egyikük, de nem lett túl jó kép, ezért nem került fel.
Van egy színes nadrágom, amit a piacon vettem Greenwich-ben (megint :-), azt nagyon szerették, és sok pillangó repült rá. Viszont egy órát kellett várnunk, hogy egy pillangó megszánja Emmát, és felderítse. Már annyira mérges volt, hogy őt egyik pillangó sem választja, hogy esküszöm imádkoztam, hogy megtörténjen. És lám, csoda történt. 🙂 Úgyhogy végül Cicu is elégedetten távozott.
Ami nekem a legjobban tetszett, az egy asztal volt nagyítókkal körbe bástyázva. Az asztalon pillangók tömkelege evett rothadó (erjedő stb.) ananászt, banánt és egyéb nyalánkságokat. A nagyítón keresztül pedig jól láthattuk, hogy ízlik nekik. 🙂
Azért nem akartak Emmára repülni, mert látták, hogy ő is egy szépséges kis pillangó.
Nagyon érdekes lehetett az “étkező asztal”. Meg az egész kiállítás, úgy, ahogy volt.
Vagy azért, mert folyamatosan kinyújtotta a kezét, vagy hangosan beszélt az izgalomtól. 🙂 Igen, jó volt, főleg a dinós csalódás után.