Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Varese fölött

GXT16275

Ez a hegy pár percre van csak tőlünk. Megmásztuk már gyalog, jöttünk autóval is, de nem lehet megunni. Ezúttal a gyerekek is velünk tartottak, én pedig az erdei akadálypályán oktattam a saslengést és egyéb, nagy erőt és gyakorlatot igénylő mozdulatokat nekik.

Olvasás folytatása »

Pár új portré

Ivit szerettük volna meglepni a képekkel. Az volt a terv, hogy néhányat kinyomtatunk, bekeretezünk, hogy magával vihesse Londonba.
Végül a képek maradtak velünk, mert nem fértek a bőröndbe, de azért örült nekik így is, és a nappaliban is jól mutatnak.

Olvasás folytatása »

Emma üzenetei (Ivi posztja)

Emma imád kis üzeneteket hagyni nekünk, és mi is szeretünk tudni róla, mikor lopta el Gábor pizsijét, hogy azzal aludjon, vagy hogy mikor végzett egy házimunka-feladattal. 🙂 Bónuszkép: Félelmetes unikornis harcos.

Cicu elballagott (Ivi posztja)

A Kiscicánk utolsó évét töltötte az általános iskolában, ezért az évadzáró ünnepségen elköszöntek az általános iskolás tanárok tőle és az osztálytársaitól. Végre jól megérdemelt pihenésüket töltik Botival, és szeptembertől egy épületben fognak tanulni és együtt járnak majd kickbox-ra is. (Boti törött lába is szépen gyógyul.) Rohamosan nő mindkét gyerek, és állandóan álmosak. Mekkora változás a 10 évvel ezelőtti állapotokhoz képest. 🙂

London és Olaszország között ingázni biztosan nagyon vonzó lehetőség sokak számára. Én kihívásnak élem meg, hogy mikor tudok megszabadulni a repüléstől való félelemtől. A júniusi repkedések óta most ott tartok, hogy végre ki mertem nyitni a szemem az út alatt. Ezek a képek a bizonyítékai: Franciaország és Anglia között készültek.

A recept? Meditációt hallgatok, és elképzelem, milyen lesz újra megölelni Gábort és a gyerekeket, vagy találkozni a barátaimmal Londonban.

A gyerekek is jönnek augusztusban, és már alig várom, hogy együtt fedezzük fel újra azokat a helyeket, ahol felnőttek.

image-0-02-04-6fee77cb7d705b8509407a55eb45ae2948ddd1b24fc5c3f07870a76533b87373-V.jpg

Vannak olyan emberek, akik mindenhogy szeretnek. Szerencsés vagyok, sok csodálatos emberrel találkoztam életem során, és nagyon megbecsülöm őket. Krisznyónak 20 éve tényleg mindent elmondhatok, és ennek ellenére 😉 csak szeretetet, törődést ad. Ritkán találkozunk, de ez sem változtat a kapcsolatunkon. Büszke vagyok rá, mert sikeres az élet minden területén, és ha úgy támadja kedve, fogja magát, felül egy gépre, Luton-ról bebumblizik a munkahelyemre, és velem tölti a hétvégét. Szuper életem van, és nagyon örülök, hogy megoszthatom ezt nemcsak a fantasztikus családommal, de egy igazi baráttal is. Ezért eszméletlenül hálás vagyok Krisztinek, hogy ilyet tett értem, és Tominak is, hogy együtt tölthettünk ennyi minőségi időt. Számomra minden óra, amit azzal tölthetek, hogy önazonos maradhatok, és nem kell zavarban lenni semmi miatt: egy álom. Minden óra, ami nem arról szól, milyen elvárásoknak kellene megfelelnem, hogyan kellene beszélnem, viselkednem, öltözködnöm: a végtelen szabadság. Szuper jó volt ez a hétvége, annak ellenére, hogy türelmetlenül várom, hogy jövő pénteken hazautazzak, Besozzo-ba. Ki tudja, hol talál mindkettőnket a jövő év, és mikor találkozhatunk újra? 🙂 Addig is szóljon ez a dal Neked az örökifjú, örök-kalandvágyónak.