Az már biztos, hogy gyönyörű kisváros, már a város határától csodálatos épületek és parkok mellett haladtunk el. Az út alatt úgy tűnt, mindenki ide igyekszik Londonból, de erről akkor bizonyosodtunk meg igazán, amikor parkolóhelyet kellett találni. Cicuka nem bírta az autózást, folyamatosan panaszkodott, de amikor meglátta a tengerpartot, a sirályokat, és a sok kavicsot, amit dobálni lehet a vízbe, abbahagyta a sírdogálást. Persze az erős szél és hullámzás miatt kicsit visszarettent, és a kavicsok sem tetszettek annyira neki, miután rájött, hogy a talpainak nagyon kényelmetlenek, de azért nyugodtan megreggeliztünk, és boldogan dobált kenyérdarabokat a nagy, fehér sirályoknak. Gábor letette a takarót, de én közelebb vittem mindent a tengerhez, hátha Cicu kedvet kap a vízhez. Rossz ötlet volt:: a hullámzás hátrébb és hátrébb szorított bennünket, mígnem pont arra a helyre került vissza a pléd, ahová Gábor először lerakta. Botinak kicseréltük a ruháit, mert ő persze belegázolt a vízbe, aztán elmentünk megnéztük az itteni akváriumot. Nem volt rossz, de a chessington-i jobban tetszett. A gyerekek a jégkrémen kívül a különböző rákoknak és a nagyobb halaknak örültek a legjobban. No meg a tengeri rózsáknak, amiket meg is lehetett simogatni.
A londoni Regent Street mellett itt is megtalálható a 19. század első fele ún. régens-stílusának, a klasszicista teraszos épületeknek tipikus angol példái a Palota móló (Palace Pier, vagy másnéven Brighton Pier) és a Parti sétány (Marine Parade). Nagyon szép ez a stílus, és volt itt egy kedves régi óra is, amit ide-oda helyeztek, a városkép alakítása érdekében. Óriási az embertömeg, mindenféle náció beszélgetését lehet hallgatni, az információs táblákat négy nyelvre fordították le. Láthatóan (talán az éjszakai szórakozóhelyek biztonsága miatt is), nagyon sok embert vonz Európa meleg-fővárosa.
Sajnos nem láttuk, csak kívülről, de egyszerűen lenyűgöző volt a Királyi Pavilon. A régens walesi hercegről, a később IV. Györgyről elhíresült építési stílus brightoni remeke ez az épület, ami a kínai civilizáció iránt rajongó ,többször kínai öltözetben is megjelenő György herceg kezdett el építeni a 18. század végén, orientális, kínai-indiai mintákat követve. A kupolás Bakett-terem mennyezetét állítólag banánfalevelek és lótuszvirágok díszitik.
Emma, Boti, Ivi és Gábor blogja 