Már hetek óta tartott a visszaszámlálás, mindenki alig várta a 24. estét. A gyerekek ajándék-lázban égtek (mivel évközben csak 1-2 hetente kapnak valami meglepetést, plusz születés- és névnapok alkalmából, természetesen), én pedig alig vártam, hogy vége legyen a naponta többször megismétlődő vitáknak arról, hányat is kell még aludni Karácsonyig.
Műfenyőnket idén a gyerekek díszítették, míg mi a konyhában sertepertéltünk, és közös erővel összedobtuk az ebédet.
Ezen kívül Emma kedvéért készült még frankfurti-leves, valamint rántott hús francia salátával, de ezeket nehezebb lett volna fényképezni. Bár a sütihez az alapanyagot Ivett gyártotta, a munka kreatív részét én végeztem. Nem csoda, hogy ilyen jól sikerült.
A késői ebéd után végre lehullhatott a lepel az ajándékokról is: