Ez egy különleges nap volt, mert Zsaniék kivételesen időre érkeztek, én kivételesen elkéstem a főzéssel egy egyetemi óra miatt, ezenfelül Karesznak ízlett a carbonara-m, és megettem 6 fánkot, az egyik kedvenc édességemet, egy ültő helyemben és nagyon-nagyon boldogan. Ennyit rólam.
Botika kitörő örömmel fogadta az ajándékokat, amit mi, Zsaniék és Apuciék vettek / küldtek. Csak Cicuka volt csalódott, hogy ő nem kapta meg a várva várt biciklijét, pedig többször elmondtuk neki, hogy nemcsak az évek, de a hónapok számát tekintve is különböznek a születésnapok. A Karesz által hozott távirányítós holdkomp irányítását élvezte mindenki a legjobban (kivéve engem: én a fánkokat, de azt is Kareszék hozták). Botika kipróbálta a parkban, hogy milyen magasra tudja röptetni a kis szerkezetet, és mi történik, ha kb. tízemelet magasságából ütközik a földnek, fékezés nélkül… Azért jó játék volt.
Zsanival először kipróbáltuk, hogy jól áll-e nekünk a 3Ds szemüveg, aztán elkezdtük olvasni Boti Ben10 újságját.
A hugom azt állítja, hogy én nem minden 3Ds képet veszek észre. Ez nem igaz! (Büszke vagyok arra, hogy senki sem tudott eddig átverni azokkal a fura rajzokkal, amik állítólag mindenféle formát rejtenek magukban. Én nem fogom őket 5 percig meredten bámulni!)
Estefelé komoly Pompom vitába keveredtünk. Emlékszel, amikor kezdődik a mesefilm, és azt mondja Pompom, “ülök az ágon, egy szép, hosszú ágon, föl…”. Na ennél a pontnál, én úgy hallom, hogy “föllihegek, lelibegek”, míg Gábor, Karesz és Zsanett csak annyit hallanak, hogy fööööl-leeee. Megnéztük többször a Pompom elejét, de nem közeledtek az álláspontok. Támogatást kérek! Lehet kommentelni. 🙂
Emma, Boti, Ivi és Gábor blogja 