Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2010. február

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Ez egy különleges nap volt, mert Zsaniék kivételesen időre érkeztek, én kivételesen elkéstem a főzéssel egy egyetemi óra miatt, ezenfelül Karesznak ízlett a carbonara-m, és megettem 6 fánkot, az egyik kedvenc édességemet, egy ültő helyemben és nagyon-nagyon boldogan. Ennyit rólam.
Botika kitörő örömmel fogadta az ajándékokat, amit mi, Zsaniék és Apuciék vettek / küldtek. Csak Cicuka volt csalódott, hogy ő nem kapta meg a várva várt biciklijét, pedig többször elmondtuk neki, hogy nemcsak az évek, de a hónapok számát tekintve is különböznek a születésnapok. A Karesz által hozott távirányítós holdkomp irányítását élvezte mindenki a legjobban (kivéve engem: én a fánkokat, de azt is Kareszék hozták). Botika kipróbálta a parkban, hogy milyen magasra tudja röptetni a kis szerkezetet, és mi történik, ha kb. tízemelet magasságából ütközik a földnek, fékezés nélkül… Azért jó játék volt.
Zsanival először kipróbáltuk, hogy jól áll-e nekünk a 3Ds szemüveg, aztán elkezdtük olvasni Boti Ben10 újságját.
A hugom azt állítja, hogy én nem minden 3Ds képet veszek észre. Ez nem igaz! (Büszke vagyok arra, hogy senki sem tudott eddig átverni azokkal a fura rajzokkal, amik állítólag mindenféle formát rejtenek magukban. Én nem fogom őket 5 percig meredten bámulni!)
Estefelé komoly Pompom vitába keveredtünk. Emlékszel, amikor kezdődik a mesefilm, és azt mondja Pompom, “ülök az ágon, egy szép, hosszú ágon, föl…”. Na ennél a pontnál, én úgy hallom, hogy “föllihegek, lelibegek”, míg Gábor, Karesz és Zsanett csak annyit hallanak, hogy fööööl-leeee. Megnéztük többször a Pompom elejét, de nem közeledtek az álláspontok. Támogatást kérek! Lehet kommentelni. 🙂
Reklámok

Read Full Post »

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Emma és Máté (a nagyfiú a képen) iskolatársak, így Anita és Gábor meglepték Viktort és engem, dolgozó hangyákat azzal, hogy megszerveztek egy közös családi délutánt. Finom, magyar ízek, gyerekeknek előkészített tészta gyúrásra, díszítésre, sütésre, és mennyei túrótorta emlékeztetett bennünket arra, milyen is a magyarok vendégszeretetete.
Arra is jutott idő, hogy a gyerkőcök fessenek kedvük szerint, mi pedig gyönyörködjünk a pici, de annál elevenebb Áron babában.
Végül festményekkel, receptekkel és élményekkel gazdagon távoztunk, annak reményében, hogy nemsokára jó idő lesz, és szervezhetünk egy közös, szabadtéri sütés-főzést a kertünkben.

Read Full Post »

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Read Full Post »