Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2011. február

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Read Full Post »

Az első napon

Az első napon

Amikor jött, mindenkit meglepett. Szerettük volna, de mégsem számíthattunk rá. Felkészülve sem voltunk a fogadására, és fenekestül felforgatta addigi életünket. Mégis, az ő születése a legjobb dolog, ami valaha történt velünk.

Egy-egy kép az elmúlt évekből, szülinapok környékéről:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A folytatásban a mai szülinapos képek láthatóak majd.

Read Full Post »

Gyerekszáj fül alatt talalható egy új oldal azoknak, akik kíváncsiak a gyerekek elszólásaira, olykor fájdalmasan őszinte megjegyzéseire. No és persze magunknak, hogy ne felejtsük el őket. Igyekszem majd kutakodni az emlékek között, és régebbi idézetekkel is szolgálni idővel.

Read Full Post »

Az utolsó napra megváltozott az időjárás: nem volt ugyan rekkenő hőség, de hétágra sütött a nap. A greenwich-i obszervatóriumot, és az ottani játszóteret céloztuk meg ezúttal, de nem maradhattunk túl sokáig, mert estére Gáboréknak már a reptéren kellett lenniük. (tovább…)

Read Full Post »

Úgy tűnik lassan tendenciává válik, hogy minden tavasszal ellátogatunk a Natural History Museumba. A 2009-es látogatásról itt a blogbejegyzés, tavaly pedig nem készült, mert csak véletlenül tévedtünk be. Eredetileg a szomszédos Science Museumba mentünk, ahonnan érkezésünk után nem sokkal kitessékeltek minket bombariadó miatt. Mivel egy jó órányi várakozás után sem kaptunk semmilyen felvilágosítást, hogy mikor lehet visszamenni (vagy lehet-e egyáltalán), úgy döntöttünk, menjünk megint a Natural Historyba.
Ezért a mostani látogatás már a harmadik volt (tovább…)

Read Full Post »

Van az a mondás, hogy: “Az élet akkor kezdődik, amikor a gyerekek már kirepültek, és végre a kutya is megdöglött.” Ettől Gáborék még igen messze járnak, de, hogy belekóstolhassanak a jóba, felajánlottam, hogy egy napra magam mellé veszem kiképzésre égetnivalóan rossz gyermeküket. Így ők egész nap vidáman koptathatták a lábukat a londoni ködben és szitáló esőben. Állítólag Gábornak ebből adódott is egy kis gondja, mert nem volt vele kiskorú gyermek, akire hivatkozva óránként le lehetett volna ülni pihenni, meg falatozni. (tovább…)

Read Full Post »

Pár napja végre a híres surányi kertépítő vállalkozó, hegymászó, maratonfutó és veterán triatlonista barátom is eljutott hozzánk Londonba, egy rövid látogatás erejéig. Nehéz volt összehozni az otthoni uborkaszezont (kertépítésileg) és az itteni iskolaszünetet, de végül csak sikerült.
A legnagyobb, és legkisebb gyermekek otthon maradtak, Hunor pedig az utazás előtti napokat karanténban, az óvodától távol töltötte, nehogy az utolsó héten kapja el az influenzát, és ez meghiúsítsa az egész utazást.
Sajnos amikor Magyarországon a hideg, eső és hó miatt nem lehet kertet építeni, általában a Londoni időjárás sem a legfényesebb oldalát mutatja. Konkrétan átkozottul borús, párás, hideg idő volt végig, amíg nálunk voltak, napsütésben csak az utolsó napon volt részünk.
Olyannyira, hogy a vasárnapi programnak elvileg része lett volna a londoni óráskerekezés (London Eye), de a köd miatt teljesen értelmét vesztette. Így beértük egy sétával a Tower Bridge környékén:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Read Full Post »

EYU show

Pár kép Emmáék szünet előtti előadásáról. A Piroska és a farkast adták elő, a gyerekek harmada Piroska volt, harmada farkas, hatoda narrátor és hatoda favágó (az itteni Piroskát nem a vadász, hanem a favágó menekíti meg). Az állarcokat a gyerekek készítették maguknak, és bár Emma nem narrátor szerepet kapott, itthon a rajztáblára lerajzolta, és el is mesélte az egész történetet. Mivel Gáborék pont itt vendégeskednek, nagyon boldog volt, hogy neki is elmesélhette, és elnézést kért, hogy csak angolul tudja.
Ja, igen, csak, ha valakinek szüksége lenne a képek értelmezéséhez a következő lényegtelen információra: Emma a Piroskák közül az, akin a sötétlila ruha van, lila, hosszú ujjú pólóval.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Read Full Post »

Lekvár-lovag

Hosszas könyörgés után a gyerekek hajlandóak voltak kipróbálni, és rájöttek, hogy a nagymama eperlekvárja ugyan elég csúnyán néz ki, de ízben verhetetlen. Amíg tartott az üvegben, addig elképzelhetetlen volt más reggeli. A nagymama baracklekvárját már nem kellett ajánlgatni (eleve jobban is nézett ki), falták, mintha nem volna holnap. Ivi egy idő után megunta, hogy reggelente 7-től 8-ig repetát gyárt lekvároskenyérből, és kitalálta a lekvár-lovagrendet. Nálunk azok a majd 7 éves fiúk üthetők lekvár-lovaggá, akik már elég ügyesnek találtatnak a kenyér késsel való megvajazásához, a lekvár jelentős százalékának kenyéren való elhelyezéséhez és jelentéktelen százalékának feltakarításához. A lekvár-lovag jogosult meghatározott időben önállóan lekváros kenyeret készíteni, de köteles elpakolni és eltakarítani maga után, valamint a nálánál néhány évvel fiatalabb, gyenge hölgyek számára és kívánságára extra lekváros kenyereket készíteni. Örömmel.
Íme büszke lovagunk hivatásának gyakorlása közben:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Read Full Post »

Az új kaput a Millwall parkban terveztük felavatni, ami 15 perc sétára van tőlünk. A farmon át vezet az út, és még majd 3 év után is fantasztikusnak találom, hogy a londoniak a felhőkarcolók tövébe telepítettek egy rakás birkát, tehenet, lovat, lámát, kecskét, sertést és mindenféle szárnyas jószágot. (tovább…)

Read Full Post »