Ugyancsak fix program minden nyaraláskor, hogy családilag felkeressük Jutkát, kedvenc zebegényi fodrászunkat. Ezúttal a szokásosnál kicsit nehezebb feladat elé állítottuk: a lányoknak kellett frizurát készíteni az esküvőre. Ivi haját már péntek este elkezdték idomítani, hogy tutira maradjon benne egy-két hullám szombat estig.
Ja, az előzményekhez tartozik, hogy Ivivel ugyebár pénteken csúfos kórság űzött tréfát, és szegény már korán reggel olyan rosszul volt, hogy egy darabig úgy nézett ki, senki nem megy a Balcsira, mert ápolásra szorul. Idővel kicsit jobban lett, ezért hárman mégis elindultunk, ő pedig megigérte, hogy alszik, meg pihen, hogy a szombati esküvőre össze tudja magát szedni. Igen ám, de addigra le volt zsírozva a péntek esti jelenés Jutkánál, a hajszobrásznál. Mivel ő Zebegény másik végében, egy másik meredek domb oldalában lakik, megigértem Ivinek, hazaérünk addigra, mire neki indulni kell, és majd átviszem kocsival. Ehhez 17-kor kellett volna vissza indulni a Balatonról. Nem is én lennék, ha nem felejtettem volna el teljesen az egészet. Szegény, beteg asszony 18-kor hívott, hogy vajon merre járunk, amikor mi még javában Móniéknál hepajkodtunk.
Úgyhogy gyalog kellett elvergődnie a fodrászhoz, meg vissza is. Ráadásul át a falun ezzel a – hogy is mondjam csak – meghökkentő, csavarós hajszerkezettel…
Azt gyanítom, sokszor eszébe juthattam azokban a percekben.
Mikor este megláttam, egy pillanatra megrengett a bizodalmam Jutka szakmai kompetenciájában, mert el nem tudtam képzelni, mi jó sülhet ebből ki. Ezúttal szerencsére nem adtam hangot a véleményemnek, mert kérhettem volna az elnézést ezerrel: a rémisztő, hajcsavarós szerkezetből szuper frizura kerekedett. Persze nem egyik pillanatrol a másikra, volt vele munka bőven. Boti már az összes londoni landmark-ot lerajzolta a titkos naplójába, megvolt a London Eye, a Big Ben, és kedvence, a St Paul Katedrális is, de a lányok frizurája csak nem akart elkészülni. Ezért úgy határoztunk, megjutalmazzuk magunkat néhány rétessel, mert nekünk az jó. Azért vittünk a lányoknak is, és mire a Rétesházból visszaértünk, elkészültek a hajköltemények is.
Egy királynő és egy tündérke frizura, mindkettő csodaszép!
De édes vagy, Móni! Azt elképzelted, hogy milyen volt nekem csavarókkal a fejemen végigmenni a falun? 😉
Legyengülted, betegen? Elképzeltem. Magdus néni jut eszembe a barátok köztből egy takarítással töltött nap után… D
És azt elképzelted, mennyire volt sokkoló a látvány szegény, balatoni pancsolásban megfáradt urának? Gyerekkoromban Anyu rémisztgette a családot ilyesmivel olykor, éppen csak, hogy felépültem belőle, és tessék!
Az nem Magdus néni, hanem megboldogult Magdi néni! Hát hogy nézed te a Barátok közt-et! Egyébként nem olyan voltam. Vittem magammal a sötétkék tavaszi esőkabátomat, aminek a süsüjét a fejemre húztam. Így az árnyékom leginkább Darth Vader-éhez hasonlított, de bizony isten, nem ismert fel senki! Ráadásul legyengültségem miatt eléggé lassan mozogtam.
Ráadásul meleg volt, de gondoltam, ha valaki rákérdezne, akkor azt mondom, szúnyogháló.
Egyébként a zebegényiek egyedül azt nem tolerálják, ha az MSZP-re zavazol, minden mást arcizom-rándulás nélkül tűrnek.
A “süsü”-t még mindig a legkirályabb borsodi kifejezésnek tartom, kenterbe veri a csurkát, meg a furikot is.
😀 😀 😀
Bár az utolsó mondaton max. kínomban…
Ja, de volt benne egy helyesírási hiba (nem a ‘zavazol’, az gépelési hiba volt), hanem a ‘süsüjét’ helyett ‘süsülyét’ kellett volna írnom. Én egyébként a “megyek mamáméknál”, az “abárolt szalonna” és a “ratkós” kifejezéseket is közel érzem a szívemhez. De őszintén! És soha amíg élek nem fogom haszálni az “abált” és “rafkós” szavakat.
Persze a roma bosszantásokról (pl. ne dumálj, mert csörgőre húzom a filedet) se feledkezzünk meg.
Éljen Borsod-Abaúj-Zemplén megye sokszínűsége!
Áh, most olvasom Gábor második kommentjét. Igen, sokkoló voltam neki, mert elfelejtkezett rólam, és bűntudata volt, aztán amikor meglátott, már nem is akart emlékezni rám. 😉 De másnap visszaállt a házasságunk rendje.
Gábor kommentjéhez nem lehet választ írni, ezért ideírom: Tipikus pasi!
“És azt elképzelted, mennyire volt sokkoló a látvány szegény, balatoni pancsolásban megfáradt urának?”
Megfeledkezik Rólad, aztán még őt kell sajnálni! 😀 😀 😀 Behalok rajta! És az is előttem van, amint esténként a kis Gáborkának, Zolikának és Dórikának Marika néni ezt mondja: És ha nem mossátok meg alaposan a fogatokat, jön a hajcsavarós, vánszorgós Magdus néni, és elvisz Titeket a tavaszi esőkabátnak álcázott szúnyoghálós zsákjában!
Hát ezért rémült meg Gábor, mikor hazaért!
Hogy ezt a gondolatmenetet folytassam, Jutka újra összekovácsolt bennünket. Micsoda fodrász!
Örülök Életkéim, hogy egy szimpla szombat délelőtti fodrászkodás is tud élményeket nyújtani…! Nekem is élmény volt a hajcsavarós “nénikéből” egy szuper csini Anyucit varázsolni…és jó volt újra dumcsizni!
Egyébiránt a fodrászok a régmúlt időkben felcserekként is ügyködtek, mára talán nem áll messze tőlünk, vagy legalább is tőlem a párterapeutáskodás….huhh mire ezt leírtam….Sok puszi, és üdvözlet a messzi zebiből…..!!!! 🙂