Ivi emlékezett, a gyerekek mennyire imádták Roald Dahl meséit az iskolában, és amikor meglátta, hogy Londonban éppen van egy kiállítás az író életéről, egyből benevezte az egész családot.
A gusztustalan időjárás ellenére remek program kerekedett ebből is, én pedig megkértem a gyerekeket, ezúttal írják ők le az élményeiket. Nehezítésképp a fogalmazást magyar nyelven kértem. Ez az ötlet nem aratott nagy sikert, első körben nagy cselesen a Google fordítóval próbálkoztak mindketten. Mondtam nekik, hogy ennél azért jobbat tudnak ők saját kútfőből, mire nagy morcosan átírták, és én a helyesírási hibákon kívül igyekeztem nem változtatni az eredeti szövegeken (Emmáén azért kellett egy picit).
Anya, Apa, Boti és én elmentünk a Roald Dahl: Wondercrump kiállításra. Fantasztikus volt a gyermekkoráról tanulni. Egy bentlakásos iskolába ment, amit nagyon utált, de az anyukájának azt mondta, hogy szerette, hogy ne aggódjon . A bizonyítványa szerint nagyon rossz volt matekból és angolból, de erős volt a sportokban. Egyszer egy döglött patkányt tettek az egyik tanár bonbonos dobozába. Az igazgató kiderítette ki volt, és megverte őt, és barátait.
Felnőttként jelentkezett a hadseregbe. Mindössze 7 órás kiképzés után már vadászrepülőt vezetett. A háborúban lezuhant a líbiai sivatagban, mert elfelejtett elég üzemanyagot tankolni. Komoly fejsérüléseket szenvedett és mindenki azt hitte, hogy a gépét lelőtték. Roald Dahl ezen nem változtatott, mert azt gondolta, az igazságnál fontosabb, hogy a történet érdekes legyen.
– Emma –
Elmentünk Londonba megnézni a Roald Dahl: WONDERCRUMP VILÁGA című kiállítást, amely egy 1 órás tapasztalat, tele tényekkel és nagyon szórakoztató. Élveztem a történelmi sétát, amelyben sokat tanultam a Roald Dahl-ról.
Néztem egy kicsit a külföldi táncot, amely furcsán érdekes volt.
Sokáig kerestünk egy jó éttermet, ahol étkezni lehetett, amíg végül Apa beleegyezett, hogy együnk Las Iguanas-ban. Kiderült, hogy csodálatos; az egyik kedvenc éttermem eddig! Összefoglalva, nagyon élveztem ezt a fárasztó, de remek élményt amit én csodálatos szüleim szerveztek!
– Boti –
Roald Dahl fantasztikus író, aki fantáziája és humora miatt a mi Romhányinkhoz hasonlítható szerintem a legjobban. Már nagyon várjuk A barátságos óriást, amit otthon augusztusban fognak vetíteni a mozikban.
Az indiai tánc, amit néztünk, egy versenyt volt. Bár csak néhány versenyzőt néztünk meg, úgy éreztem, hogy szinte hipnotikus hatással van rám a lányok eleganciája, finomsága és tudása. Ilyenkor érzem azt, hogy mindenkinek őriznie kellene a hagyományokat és kultúrát, bármennyire nehéz.
Ja, és a Google a childhood (gyerekkor) szót, gyerek kapucninak értelmezte (tükörfordítás). Emma szövege így elsőre teljesen érthetetlen volt. 😀
Nagyon örülök, hogy a drágáim nem csak az anyák napi köszöntőt tudták megírni magyarul.:-) Büszke vagyok rájuk, hogy ennyire sikerült, hiszen ők a magyar írást nem tanulták iskolában.
Igazán klassz lehetett a program, Botitól komoly dicséretet kaptatok. 🙂
Köszönöjük, hogy büszke vagy a magyarjukra. Főleg Emmára elég nehéz rászorítani a magyar beszédet, de a Papától tanult csikó szót április óta rendszeresen használja. 🙂
Boti teljesen elfogult velünk. Csak várjuk és várjuk, hogy mikor lesz tüskeböki tinédzser, de egyelőre Cicu teljesen lekörözi, ha arról beszélgetünk, hogyan lehetnénk jobb szüleik.
Lehet, hogy Boti nem lesz “sündisznó” tinédzser? Amilyen aranyos, “jófiú” akár az is lehet. 🙂 Emma pedig mindig is cserfes kis NŐ volt, tőle erre lehet számítani. Alig várom a nyári szünetet, remélem minden a terveitek szerint alakul, de azért találkozhatunk is. Megpróbáltam motiválni a gyerekeket a magyar beszéd használatára és ahányszor találkozunk annyiszor erősítem bennük, hogy amit születésüknél fogva megtanultak, azt kár veszni hagyni. Tudom, hogy nehéz nekik a hagyományőrzés 2000 km-ről, amikor egy teljesen más kultúrában és nyelvi közegben élnek. Ezért is vagyok büszke az írás teljesítményükre. 🙂