Miután megvette az ember az első elektromos autóját, adódik a kérdés, hogyan kellene tölteni a mindennapokban, illetve a hosszabb utakon, valamint vendégségben, vagy külföldön nyaraláskor.
A mi sznob környékünkön Hágában már minden második autó elektomos hajtású, vagy legalább benzin/elektromos hybrid. Ezért a legtöbb ház oldalán ott virít a fali, 11kW-os gyorstöltő. Nyilvánvaló tehát, hogy ez egy praktikus megoldás lehet, ha a hollandok ennyire preferálják. De ők a Teslát is preferálják, ne dőljünk be hát egyből minden hülyeségnek. A 11kW-os töltővel egy átlagos autót 4-5 óra alatt fe lehet tölteni 0%-ról 100%-ra – elméletben. A gyakorlatban ez elég sok dologtól függ, de 8-9 óra reálisabb volna, ha valaha is szükség lenne 0-ról 100-ra tölteni. De nincs rá szükség, hiszen mindig valamennyi tartalékkal érkezünk haza. Amikor nincs éppen lockdown, és be kell mennem az EMA épületbe dolgozni, az oda-vissza 110 km, ami az autó hatótávjának kb 25%-a. Tehát, ha minden nap ingázom Amszterdamba, akkor naponta ennyit töltve az autót, minden reggel 100%-os töltöttséggel indulhatok. Ez elvi 1-2 óra (gyakorlati 2-4 óra) töltést jelent, ha van otthoni gyorstöltőm. Nem rossz, de van ezzel két probléma: az egyik, hogy a megfelelő (3 fázisú) infrastruktúra kiépítése, és a töltő megvásárlása nagyjából 1500 euróba fáj, a másik pedig, hogy Hollandiában gyakorlatilag nincs kedvezmény az éjszakai áramon, amikor szinte ingyér’ lehetne tölteni pár órán át. Tehát nekem nem számít, hogy mikor dugom rá az autót a töltőre, 0.21 eurót fizetek 1 kWh-ért.
Van alternatívája a fali töltőnek?
Van bizony. Például az utcai destination charger-ek (úticél-töltőnek fordítanám), amiből Hollandiában rengeteg van már. A mellettünk lévő iskola kis parkolójában is van 4 darab, de mindenütt van, ahol nincs saját kertje a lakóknak, pl. emeletes házaknál. Ezek többnyire 22kW-os töltők, azért hívják destination charger-nek, mert akkor használjuk, amikor megérkezünk valahová, és leparkolunk órákra, akár napokra. Ennek ára 0.27 euró per kWh, tehát alig drágább, mint az otthoni áram, de sokkal gyorsabban tölt, mint a fentebb tárgyalt fali töltő.
Mi van még?
Vannak még az ún. hypercharger-ek, főképp autópályák mentén. Mivel Hollandiában mindenhol autópálya van, ezért itt ez is valós alternatíva. A legközelebbi tőlünk 3 km-re van, 4 állással. Ezek töltési sebessége 300 kW, vagy több. 30-40 perc alatt feltölti az autót, de az ára 0.79 euró per kWh, tehát 4x annyiba kerül, mint otthon tölteni.
Vannak 50-100 kW közötti gyorstöltők is, jellemzően 0.3-0.6 euró közötti árral.
És természetesen egy mezei konektorról is lehet tölteni ezeket az autókat, ha az otthoni rendszer bírja az extra terhelést. Nálunk a garázsnak külön elektromos köre van, midig itt töltöm az autót, semmilyen problémát nem jelent. Elvileg 3.4 kW-tal tölt így, a gyakorlatban ennek inkább a felével. A nulláról százra töltés az idők végezetéig is eltartana (de legalább két napig), viszont ha csak 25%-ot kell naponta pótolni, az könnyen megoldható, hiszen minden nap van legalább 12-13 órám tölteni, hétvégente, illetve azokon a napokon, amikor nem kell bejárni, sokkal több. Ha valamiért a napi átlagos használat 250 km fölé emelkedne, és az otthoni konnektoros töltés nem volna elegendő, a legközelebbi utcai töltőt használva pár alkalommal hetente, a fali gyorstöltő 1500 eurós ára nagyjából 13 év alatt térülne meg nekem.
Tehát a hollandok, akik szinte mind telepítik ezt, nem tudnak számolni?
De, tudnak. Van azonban 2 nagy különbség köztünk: egyrészt ők biztosak benne, hogy 10-20 év múlva is ott fognak lakni, ahol most, én pedig abban vagyok biztos, hogy nem dekkolunk itt ilyen sokáig. Másrészt akinek fali töltője van, szinte kivétel nélkül rendelkezik napelemmel is a háztetőn, ezért amikor ők napközben otthon töltenek, gyakorlatilag ingyér’ tankolnak. Éjjel persze nem, és napközben is csak akkor ingyér’, ha nem számoljuk a napelemes rendszer bekerülési költségének 9000 euróját. Azonban az biztos, hogy minél többet fogyaszt az ember a napelemmel megtermelt energiából, annál hamarabb térül meg neki. Tehát, aki egyszer már telepített napelemet, nagyon megéri neki elektromos autót vásárolni mellé.
Ez vonatkozik tehát a mindennapokra.
Ha látogatóba megyünk valakihez, európa nyugati felében nem gond beparkolni egy közeli destination charger-hez, és pár óra múlva teljesen feltöltve indulni haza.
Ha olyan országba látogatunk, ahol az elektromos töltő-infrastruktúra kevésbé van kiépítve, akkor – tapasztalatom szerint – ugyanígy járhatunk el. Ugyanis való igaz, hogy nincs minden sarkon töltő, de elektromos autóból is jóval kevesebb szaladgál. Ha pedig több, mint fél napot maradunk látogatóban, akkor akár a mezei konnektort is használhatjuk, 25-30 kilóméternyi töltést így is kaphatunk.
Az úgynevezett road trip, hosszú utazás, amikor az autó hatótávjánál messzebbre utazunk, az külön kategória. Ilyenkor senki nem szeretne 8 órát várakozni egy destination charger-nél a töltésre. Muszáj gyorstöltőt igénybe venni. Ahogy fentebb írtam, ezek jóval drágábban mérik az elektront, cserébe villámgyorsan feltöltik azt az autót, amelyik képes a gyors töltést fogadni. A jelenleg forgalomban levő elektromos autók egy része csak 50kW-os töltési sebességet tud fogadni (Pl. Lexus UX300e, vagy Nissan Leaf), ezekkel ezért kár beállni a 300kW-os töltőkhöz, mert épp olyan sebességgel kapnak áramot, mint egy 50kW-os töltőnél, csak sokkal drágábban.
Az ujjabb modellek azonban már képesek 100-200 kW közötti töltésre (illetve a Teslánál a régebbiek is), ezért road trip-en jellemzően hyperchargertől hyperchargerig autózunk.
Honnan lehet tudni, melyik töltő a sima, melyik a gyors és melyik a hyper? Van rá mód, de sajnos nem egészen egyértelmű és nem is mindig megbízható. A következő, Elektromos szopóroller című posztomban ki fogok erre térni részletesen.
Hozzászólás