Csak a szokásos szülői dicsekvés következik, előre szólok. Boti ugyan éppen a vizsgáival küszködik, és még kell néhányat aludni, hogy betöltse a 18-at, de már kapott két állásajánlatot, nem is akárhonnan.
Az első ajánlat egy brit IT cégtől jött, ahová olyan melóst keresnek, aki több nyelven intézi a cég PR és közösségi médiával kapcsolatos ügyeit és belefolyik a webszerkesztésbe is egy kicsit. Nagyjából annyi pénzt ajánlottak neki, amennyit én keresek az EMA-nál, meg azt, hogy dolgozhat heti 20 órában (azért a gimit mégis be kéne fejezni, meg a diplomát sem a hangyák fogják összehordani). Volt interjún, tetszett neki minden, és a nagyfőnök egyébként is országos cimbije már hónapok óta. A vita-klubban találkoztak, mély hatást gyakorolt rá Boti extrovertált természete, az, hogy szeret szerepelni, meg beszél 6 nyelven, és úgy érezte, a cége jó hasznát venné egy ilyen figurának.
A második ajánlat a KPMG-től érkezett, a gyermek LinkedIn profilján keresztül. Aki nem ismeri, ez az egyik legnagyobb nemzetközi tanácsadó cég, a Big Four egyike, a Deloitte, Ernst & Young, és PricewaterhouseCoopers mellett. Előbb csak üzenetben keresték, amire nem volt érkezése válaszolni, ezért tegnap fel is hívták. Épp iskolában volt, intett a spanyoltanárnak, hogy fontos kapás van, kicsit késni fog az óráról, és a suli kosárpályáján róva a köröket, 20 percig hagyta magát győzködni, hogy csapjon fel holland-angol-magyar account menedzsernek. Elmondta, hogy épp érettségi előtt áll, ezért nincs túl sok ideje, valamint épp egy napja kapott egy másik ajánlatot is, de azért volna az a pénz, amiért átgondolná.
Hát, itt tartunk, és nem nagyon térek magamhoz. Ivi rengeteg időt fektetett abba, hogy a gyerekek kitalálják, mi az, ami leginkább érdekli őket, és mit tartanak fontosnak az életben. Ezért ők az átlagnál határozottabbak, céltudatosabbak, igyekeznek megragadni a kínálkozó lehetőséget. Botiról pedig még az is elmondható, hogy nem hajlandó várni a lehetőségre, hanem mindent megtesz, hogy a dolgai úgy alakuljanak, ahogy eltervezi.
Emlékszem, mennyire meglepődtünk, amikor pár éve azzal állt elő, hogy a holland iskolában rendeznek egy versíró versenyt, és őt izgatja a kérdés, hogy lefagyna-e, ha sok ember előtt, a színpadon kell szavalnia, vagy esetleg élvezné. Ezért benevezett, írt egy verset, előadta, továbbjutott az iskolák közötti hágai körbe, ahol már idegenek előtt, a színházteremben adhatott elő. A tapasztalat: imádta a figyelmet, az adrenalint, és a sikert, valamint nem blokkolta, hanem inspirálta a szereplés.
Hasonlóképpen történt a vita-klubbal. Budapestre költözvén kijelentette, hogy ő bővebb szociális kört szeretne, mint ami az iskolával jár, ezért például kifejezetten iskolán kívül keresett sportolási/szórakozási lehetőséget. A vita-klubban konkrétan behazudta, hogy 21 éves, és még így is ő számított a legfiatalabbnak. De ő szerepelni akart, és őt érdeklő témákról diskurálni, valamint nagyon szerette volna bővíteni az ismerősei körét az új környezetben. Ezért aztán bármilyen fáradt volt, bármilyen nehéz is volt a feladat amiből készülnie kellett, szeptember óta minden egyes hétfő este ott találja a klubban. Egyszer, amikor az ottani társaság úgy határozott, hogy a romkocsmában folytatják a beszélgetést, csúnyán lebukott, mert fiatalkorúként nem engedték be, ugyebár. De ebből sem csinált nagy ügyet, elmagyarázta, hogy mennyire frusztrálja, hogy még csak 17, és mennyire igazságtalan az élettől, hogy emiatt ő ki van rekesztve egy csomó dologból. Kiröhögték, de megértették és végül elfogadták.
Szóval óriási az ambíció benne, nagyon határozott elképzelése van arról, mit akar az élettől. Meglátjuk, hogy alakul, ezek csak a kezdeti lépések. A legnagyobb problémának az tűnik, hogy egy nap csak 24 órából áll, és a napi 4-5 óra alvás idővel megbosszulja majd magát.
Mindenesetre ma küldött az iskolából egy üzenetet Ivinek:
– Anya, ma 6-ig dolgozom.
Ha egyszer az unokám elő fog állni azzal, hogy melyik országot akarja vezetni, nem fogok meglepődni. 🙂
De jó, de jó, de ügyiiii!
Büszke vagyok az elsőszülött unokánkra! 🙂 Biztos vagyok benne, hogy még sokra viszi. Nyilván lesznek “világmegváltó tervei” is, kívánom, hogy legyenek sikerei! 🙂